GENOVA,
 G-8-asok találkozója.

Mikor kezdődött a harmadik világháború?


Hadüzenet persze nem volt. [Amúgy is kiment a divatból.] Jelcin sem nyomta meg, vodkaközi állapotban, a "peace or war" táska vörös gombját. Nem indultak el a rakéták. Nem szálltak fel a stratégiai bombázók. Nem indultak meg a csapatok. Egyszóval "béke" van, Pax Americana.

Kérdés persze, hogy ez a műfaj megfelel e többek között az európai ízlésnek? Genova után már kijelenthető: aligha. Nem arról van szó, hogy a G8-ak zavartalan tanácskozását biztosítandó vörös övezetet jelöltek ki a hajdan büszke és független polgárváros közepén. Nem is arról, hogy hadi, de legalábbis rendkívüli állapotot vezettek be és annak hatálya alatt agyonlőttek egy, ill. összevertek, megbilincseltek, rabomobilba dugtak néhány száz békétlen és békés tüntetőt.

Probléma, hogy Genovát már nem a patríciusok, hanem a Brüsszelben [?] székelő "merániak" uralják.

Az igazi probléma az, hogy világ-szlogen megváltozott. Kezdetben így szólt "ami jó Fordnak, jó Amerikának". Most így szól: "ami jó Amerikának, jó a világnak". Ez viszont így nem igaz és itt a bajok gyökere.

Olvastam természetesen Korten kitűnő könyvét a tőkés társaságok világuralmáról. Valószínű, hogy szinte mindenben igaza lehet. Nem feledhető azonban hogy e társaságok nem csekély hányada amerikai tulajdonú és voltaképpeni kérdés az, hogy ők milyen befolyást gyakorolnak "saját" államukra és az, mit tesz mit nem tesz annak érdekében, hogy a "lobbyzók" kedvére legyen?

Egyre többen vannak, akiknek a "globalizáció" kapcsán Amerika jut eszükbe elsősorban. Ezt fejezi ki egy kitűnő cikk, amit az Interneten olvastam nemrég. Idézek belőle.

"A világ felügyelete, a Pax Americana őrzése nem 'a szabadság hazájának' való. Nem egyezik az amerikai étosszal. Már az alapító atyák megmondták: tartsátok magatokat távol a királyoktól, zsarnokoktól, a világ [az akkori kóddal: Európa] gondjaitól. Az első elnök, George Washington búcsúbeszéde is így zárul."

Ez a régi nóta. És hogy szól az új?

"Uralkodj, Amerika! - Elképzelhető, hogy George W. Bush republikánus adminisztrációjának legalaposabb és legszigorúbb kritikusai nem a demokrata ellenzék soraiból, de saját konzervatív táborából kerülnek majd ki. Több konzervatív gondolkodó és újságíró szerint az Egyesült Államoknak valódi imperialista hatalomként kellene viselkednie - hiszen tulajdonképpen az."

Hát csoda hogy ez utóbbi kedvesebb az amerikai zsebeknek és szíveknek?

A globalizációnak akadnak persze apologétái is szép számmal. Az egyik ilyen honi ki
tűnőség
Seres László, aki "Globalizáció rulez" című cikkében [ÉS 2001.08.17] felpanaszolja, hogy "demokratikusan választott kormányfőknek" rejtezniük kell mikor épp saját hatalmuk lebontásáról, a szabad kereskedelem kiterjesztéséről szeretnének tárgyalni. És mi elől, kik elől kell menekülniük? A cikkíró szerint az Interneten szervezett "pogromszerű" erőszak elől. Feketébe öltözött vörösök és zöldek "barna" akciói elől, akik felhatalmazás nélkül állítják, hogy "hatmilliárdan vagyunk", de csupán a homokórát szeretnék megállítani, és ki akarják használni a nyugati fehér ember "posztkolonialista bűntudatát" [ez a cikk legmeghatóbb tézise…] sötét céljaik megvalósítása érdekében.

Érdekes a címválasztás is. Nem tudni, hogy a szerző pontosan mit ért alatta. Mindenesetre a "rule" szó az angol nemzeti dal kezdőszava - "Uralkodjál Anglia…" Hát nem mondom, igazi magyar hazafiakban nincs hiány!

A téma kibontásához vegyük kissé szemügyre a fehér embert és annak "posztkolonialista bűntudatát".

Amerikát [India helyett] többnyire spanyol kalandorok fedezgették fel, majd szerencsésen egy szélhámosról Vespucci Amerigoról nevezték el. A hőskorban financiális, liturgiai és humanitárius meggondolások alapján teljességgel indokoltnak tűnt az ősi indián kultúrák megsemmisítése és a kultúrák hordozóinak kiirtása. Akcióba lépett ezügyben a "Szent Inkvizíció" is.

Aztán következett a betelepülés. Befutott a Mayflower egy csomó bibliával, illetve biblikussal. Azok pedig azt olvasták a szent írásokból, hogy vallási, ill. hazafias kötelességük, hogy meghódítsák a földet, sokasodjanak és uralkodjanak rajta. E kegyes és hazafias missziót teljesítették is, emberül. Azazhogy az indián őslakosság teljességgel alkalmatlannak bizonyult arra, hogy nagy térigényű extenzív életmódjáról [bölényvadászat] áttérjen az ingyenes intenzív rabszolgai minőségben végzendő ültetvénymunkára. A megoldás kézenfekvő volt. Az őslakosságot a vadállományhoz sorolták és kilövöldözték őket, mint a coyoteokat [prérifarkas]. A megmaradottak rezervátumokba kerültek. Ezek mintha a szovjet majd a náci koncentrációs táborok
elődei lettek volna.

Azután beindult az első nagy nemzetközi, nemzeti biznisz: a "fekete árú" importálása Afrikából. A lehető "legkeresztényibb" királyok hajói kötöttek ki az afrikai partokon. Embersintérek légiói vadásztak a feketékre, zsúfolták őket a hajók gyomrába és szállítottak a szabadság honába. A káló persze meglehetősen magas volt, de az üzlet így is nyereségesnek bizonyult. Az üzletből természetesen nem maradhatott ki a Katolikus Egyház sem. Igaz, a papok szorgalmasan kereszteltek és legalább a lelkét megmentették az agyondolgoztatott, halálra korbácsolt és más okok miatt elhunyó kedves báránykáknak. Statisztika persze róluk sem készült, így tulajdonképp nincs mit az alapító atyákon, számon kérni.

Azután, ahogy ez lenni szokott, elrendeződtek a dolgok. Volt egy polgárháború is. A rabszolgák felszabadultak, úgy másfélezer évvel később, mint egyebütt. A tarkabarka embersokaságból kialakult az amerikai nemzet és mindjárt kiebrudalták a külföldi imperialistákat. 1823-ban megszületett a Monroe-elv "Amerika az amerikaiaké!"

Eddig hát megvolnánk. Most azt kellene még tudnunk, ki mikor mondta ki azt az elvet, hogy "a világ is az amerikaiaké". A gyakorlat ugyanis azt látszik igazolni, hogy ilyen elv is létezik.

Közbevetőleg kell felvetni a kérdést, mikor vette kezdetét a nagy amerikai álom? Egy birodalom azon tulajdonsága, hogy az általa alkotott, vagy kigondolt világot minden világok legjobbikának látja, láttatja mint Voltaire Candide-jában. Önértékelő képessége viszont leginkább az egy testbe szorult két lélekre a Hyde/Jekill "párosra" emlékeztet "akik" nem tudnak egymás cselekedeteiről.

Egy darabig úgy látszott, Amerika követni fogja a splendid isolation XIX. századi angol modelljét. Ez viszont ellentmondott volna az előbbi elvnek. Azok, akik láthatták az első világháború nyugati frontjain csörömpölő amerikai tankokat és a vidám tommykat, még nem tudhatták, nem ez a harc lesz a végső, sőt…

Az első világháború elején Amerika semleges volt. Az viszont kézenfekvő, hogy egy semleges keselyű nem lakmározhat a tetemből. Az 1914-es évben ráadásul recesszió kezdődött és sovány falatnak bizonyult, hogy Anglia a Morgan bankházzal szereztette be a birodalom hadianyag szükségletét.

Az amerikai bankárok [Morgan] úgy vélekedtek kormányukról, hogy "ilyen sok tökéletesen hozzá nem értő és nyilvánvalóan velejéig romlott ember még sohasem irányított, de nem is próbált irányítani egyetlen nagyhatalmat sem". Wilson elnök viszont azzal gyanúsította a bankárokat, hogy számukra anyagilag előnyös politikai döntéseket igyekeznek kicsikarni. Mindkét félnek igaza lehetett…

Amerika beavatkozására ok nem volt, ürügyet kellett hát teremteni. A megoldást a "Lusitania affér" nyújtotta. A hatalmas gőzös rendszeresen szállított utasokat és hadianyagot Amerikából Európába. A német kormány diplomáciai úton, sőt amerikai lapokban közölt fizetett hirdetés útján figyelmeztette az amerikaiakat, hogy a német tenegralattjáró flotta a hajót megsemmisíti. A hajót utasokkal és természetesen hadianyaggal zsúfoltan mégis elindították éppen abba az övezetbe, ahol az U-20-as német tengeralattjáró várakozott. Az "eredmény" több mint ezer polgári áldozat és a Kongresszus döntése a hadüzenetről.

Néhány jellemző epizód a "storyból". Az egyik. A hajó bölcsődéjében, mózeskosa- rakban alvó kisbabákat úgy próbálták menteni, hogy mentőmellényeket kötöztek a kosarakra. Egy hullám kisodorta a hajótestből a kosarakat és azokat sorra elnyelte a süllyedő hajótest keltette örvény. A csecsemők sírása halkult, majd "csend" lett.

A másik. Az angliai Kerry partvidék lakosságát a partra sodort hullák begyűjtésében a Cunard Line hajóstársaság anyagilag érdekeltté tette, így: egy amerikai hulla 2 font, "egyéb" 1 font. A főnyeremény a milliomos Vanderbilt hullája 1000 font.

Akkor a gentlemanlike még nem volt ismeretlen nyugaton, amikor Amerikában ezrével ragasztották ki a "bosszuljuk meg a Lusitaniát" feliratú háborús plakátokat, az angol flotta admirálisa Lord Fisher ezt írta Von Tirpitz tengernagynak a tengeralattjáró hadviselés atyjának: "nem kárhoztatom önt a tengeralattjáró ügyért, az ön helyében pontosan ugyanezt tettem volna magam is."

A helyzet később drámaian megváltozott, ahogy lentebb majd meglátjuk.

Az ma már közhely, hogy a második világháború eredendő oka a trianoni "békerendszer" volt. Emiatt általában Clemanceaut a tigrist szidjuk az amerikai "szakértők" helyett, pedig Európát alighanem amerikai szabásminták alapján szabták át. Amerika ekkor kezdett mindenben, mindenütt illetékessé válni. Ekkor kezdett kiépülni az üzleti, politikai, és katonai érdekeltségek létesítmények globális rendszere.

A második világháborúba történő amerikai beavatkozáshoz már nem kellett egy Lusitania ügy, természetes volt. A náci fenevad ellen keresztes háborút kellett indítani
az atlanti partoknál is, jóllehet Hitler alighanem komolyan gondolta és mondta, hogy a Britannia meghódítása nem tartozik a Harmadik Birodalom mellőzhetetlen célkitűzései közé.

Nem tagadható, hogy Németország nem hadakozott kesztyűs kézzel. Már a spanyol polgárháborúban sem [Guernica]. A második világháborúban sem idegenkedett a polgári lakosságot sújtó tömeges megtorlásoktól [Lidice, Oradour]. Vadul bombázta Angliát is [Coventry].

De miket műveltek az angolszász hatalmak? Drezda úgyszólván nyílt város volt hadi létesítmények, katonai bázisok nélkül, ráadásul túlzsúfolva menekültekkel. Milyen meggondolások alapján semmisítették meg éjszaka úgy, hogy szokatlanul sok gyújtóbombát alkalmaztak, áldozataikat tehát nem egyszerűen halálra, hanem kínhalálra ítélve. Háromszázezer, vagy "csak" száznyolcvanezer emberről van szó.

Aztán Japán. Tudjuk, hogy pl. Oradourt a német hadvezetés a katonákat ért, hadijogot sértő, atrocitások miatti első dühében statáriális gyorsasággal pusztíttatta el. De hogy volt emitt? Négy nagyvárost szemeltek ki alternatív célpontokként. Ezek lakosságát "megkímélték", hogy az atombomba hatása pontosan mérhető legyen. És mindezt miért? Legalább egymillió amerikai életének megmentése érdekében - úgymond. De hát az Isteni Tenno annyira ütődöttnek tűnt, hogy egy katonai létesítmény lerombo- lása esetén nem látta volna be, hogy a játszma elveszett? Ugyan!

Miközben tartott a haddelhadd Roosewelt és Churchill már 1941-ben sebtében összehozták az
Atlanti Chartát és abban megszabták milyen legyen a háború utáni világ. [Füzes Oszkár írása Népszabadság 2001.08.25 - "Középkezdés".] De milyen jogon?

A szövetségesek előre elhatározták a legyőzött fél háborús bűnöseinek felelősségre vonását is az 1943. október 30-i moszkvai nyilatkozatban, majd az 1945. augusztus 8-i londoni egyezményben. Az utóbbi egyezmény büntető rendelkezéseket is tartalmazott áttörve a "nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" évezredes jogelvét. Ez tulajdonképp rendben is lenne, hiszen a náci bűnök nem maradhattak megtorlás nélkül. Kérdés, mi a náci bűn?

A volt pénzügyminisztert
Hjalmar Shachot példáúl a "big business világa korántsem volt hajlandó feláldozni a nürnbergi Themisznek" [Poltorak: Nürnbergi epilógus.] A szerző az "ártatlan" bankár életútjának elemzése kapcsán felsorolja a jövő menő, felbukkanó letűnő politikusokat és rendszereket majd kesernyésen megjegyzi "csak az egyszerű szem számára láthatatlan karmester marad ugyanaz - mégpedig a tőke őfensége".

Úgy ám!

A katonák már nem voltak ilyen szerencsések. Dönitz a tengeralattjáró flotta parancsnoka tíz évet kapott. Ezt így kommentálta
"Tíz esztendő! Hát… mindenesetre tisztáztam a tengeralattjáró háború ügyét. Az Önök Nimitz tengernagya is elismerte!" Jelesül arról van szó, hogy a csendes óceáni flotta parancsnoka Nimitz tengernagy elküldte a Nürnbergi Törvényszéknek az amerikai haditengerészeti kódexet, amely az amerikai flottaegységek számára ugyanazt az előírást tartalmazta: a megtorpedózott hajók menekülő legénységét meg kell semmisíteni. Hajlandó volt tanúsítani, hogy ezt az "eljárást" az amerikaiak is alkalmazták. [Gilbert: Nürnbergi napló.]

Az ugyszólván béna német flotta parancsnoka Raeder életfogytiglanit kapott, voltaképp nem tudni miért. A semmiért ugyanis tíz év dukált [Dönitz].

A vén Európa legázolt testén szilárdan megtelepedett két kórokozó: az amerikai értelemben vett erkölcsi-jogi relativizmus és a haszonelvűség.

A párizsi békeszerződés alapjaiban persze nem érintette a trianoni status quo-t legfeljebb még tovább rontott a vesztes, tehát bűnös népek helyzetén.

A "tőke őfelsége" immár leplezetlenül az amerikai szuronyok hegyén új szereplésbe kezdett. Olyan anakondának kezdte álmodni magát, amely képes benyelni az egész földgolyót, sőt azon túl…

A művelet viszont változó szerencsével folyik. A Nagy Szovjetuniót például sikerült az állandó pénzügyi, katonai és politikai nyomásgyakorlás módszerével és Gorbacsov közbejöttével szétperesztrojkázni. Már nem bizonyult ilyen szerencsés- nek a távol kelet. Kambodzsa fele népét sikerült ugyan kiirttatni. A Koreai béke viszont nem igazi "amerikai béke". Vietnámból pedig vert hordaként volt kénytelen kitakarodni az ARMY. És még nem is szóltunk Kínáról.

A tőke persze nem szégyellős. Leírja a veszteséget és tekereg tovább. Azt hiszi, hogy a népek hitelműveletek általi leigázása sokkal veszélytelenebb és jövedelmezőbb, mint ugyanez katonai hadműveletek utján. Igen ám, de hová enyésztek az Atlanti Charta magasztos elvei: a kereskedelem szabadsága, a nyersanyagok esélyegyenlő hozzáférhetősége, a munkáltatás és a munkavállalás szabadsága? [Idézve Füzestől.]

Platón mondta talán, hogy a földön mindennek mértéke az ember. A tőke mértékegysége viszont a profit. A tőke tehát emberellenes. Célkitűzései is emberellenesek, sőt őrültek. Következésképp megvalósíthatatlanok. Ezt a meggyőződést fejezték ki a Genovában tüntető százezrek. Azok is, akik betörték a kirakatokat, azok is, akik nem.

Seres úr külön rosszallását váltja ki, hogy a genovai akciók tudatosak és "Interneten szervezettek" voltak. Igen! Azok voltak Seres úr! Ugyanúgy, mint a tőke népeket és egyéneket nyelő terjeszkedése.

Most látom csak, nem volt egészen haszontalan hogy felnőtt fejjel marxista esti egyetemre jártam. Így vagyok képes megérteni, hogy ha és amennyiben törvényszerű a globalizáció, törvényszerű az is hogy e folyamat kitermeli önmaga ellentmondásait. Ha a folyamat húzóágazata az Internet-technika úgy az általa kiváltott közegellenállás is itt manifesztálódik.

A harmadik világháború tehát már megindult - a cybertérben! Kérdés milyenek a dölyfös világhatalom esélyei ezen a harctéren?

A tőkés persze mindenkit terroristának nevez, aki ellenszegül, a hülyítésnek, a kizsákmányolásnak és egyéb "piáros" módszereknek. Böngésztem a "terrorista", "terrorizmus" kifejezések jelentéstartalmát az értelmező kéziszótárban. A körülírások hiányosak! Nem szerepel bennük a váratlansági tényező kihasználása, a kitartás, a halálmegvetés és mindenekfölött a találékonyság - a szituatív szellemi fölény.

A
Computer Panoráma nevű számítástechnikai lap nemes egyszerűséggel "kibernetikai hadviselésről" cikkezik. [2001.szeptemberi szám]. Idézet a cikkből: "hiába rendelkezik a legfejlettebb informatikai rendszereket működtető Egyesült Államok a világ legerősebb hadseregével a veszélyeztetettsége nagyobb fokú, mint bármely más államé - legalábbis az olyan támadások esetén, amelyek hírközlési, energetikai, pénzforgalmi [!!!], vagy más különösen fontos információ áramoltatási hálózatok ellen irányulnak."

A cikk szerint még ma is folyik a "Moonlight Maze" fedőnévvel ellátott ellenséges akció következményeinek felmérése. Egész röviden arról van szó, hogy oroszországi [!] Internetes címekről érkező zseniális kódok áttörték többek között a Pentagon firewall [tűzfal] rendszerét és letapogatták a programokat, adattárakat. Ez egyszerű tolvajlás. Ám mi van akkor, ha az orosz cracker a kódok ismeretében átveszi a vezényletet, mondjuk egy amerikai atom-tengeralattjáró rakétaindító pultja fölött.

Más. Az izraeli terror-elhárítás történetéből olvastam, hogy már évekkel ezelőtt feltaláltak egy olyan detektort amely tisztes távolból az emberi hasban húzódó egyik idegfonat elektromos impulzusait képes analizálni kimutatva hogy a célszemély célzott kérdésre adott válasza igazi vagy hamis e. [Afféle modern hazugságvizsgáló.] Aztán mire mennek vele? Tegnapig még állítható volt, hogy fanatizált elkábított egyének kamikáze akcióiról van szó. Most viszont "szabályos" és sikeres kommandós akciót hajtottak végre jól őrzött katonai objektum ellen.

És most említtessék a jó
Tufo úr is. Mindenekelőtt bátorkodom kijelenteni a gusztustalan vitában Demszkynek hiszek, bár nem vagyok feltétlen híve. Ez nem azt jelenti, hogy Tufo úr alkalmasint hazudik, hiszen a kompromittáló dokumentumokat nem kellett feltétlenül átadnia Orbán Viktornak. El is küldhette neki. Mindenesetre nem szeretnék most a Demszky bőrében lenni. [Anélkül is van elég bajom…]

A lényeg nem is ez! A téma kapcsán nem esik szó példáúl az amerikaiak által üzemeltetett "Echelon" fürkészőről amely az egész földgolyóbist érintően felszippant minden telefonbeszélgetést, faxot, E-mailt, stb. Az anyagot szuperszámítógépek rostálják és gyanús kifejezések előfordulása esetén az anyag titkosszolgálati elemzés tárgya lesz. Mindehhez persze nem kérik az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

Tufo úrnak tehát tagadnia kell. Elvégre nem ismerheti be, hogy magyar politikusokat megfigyelnek és a kapott információkat revolverezésre használják "független" kormányokkal szemben, amerikai üzleti érdekek érvényre juttatása céljából.

A harmadik világháború azóta folyik amióta hatmilliárd, vagy ötmilliárd ember nem hiszi, hogy Amerika az emberiség jótevője. Hogy mióta van így, az ördög a megmondhatója.

És miben reménykedhetnek az embermilliárdok? Hát abban, hogy a történelem legveszélyesebb holdkórosa az amerikai
sleepwalker [holdkóros] magától felébred. Vagy fel kell ébreszteni? De akkor nagyobb a valószínűsége, hogy leesik a tetőről…

Seres László úr cikke a jelek szerint még egy embernek nem tetszett rajtam kívül. Az ÉS 2001.08.24-i számában jelent meg Ács Péter recenziója.

Ács Péter ortodoxiának nevezi a szabad versenyes kapitalizmus "szigorú felmagasztalását" és cikke végén megjegyzi hogy a modern kapitalizmus azért "marginalizál korosztályokat" mert számára azok nem fizetőképesek. Ideáltípusai az állandóan sóvárgó tömegfogyasztók, akiknek életmódját sikeresen egyneműsíti.

Így is lehet mondani.

De.

József Attila "Munkások" című versében ezt másképp láttatja.

"Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás ,- kis búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség felhő lep bennünket el."

A modern kapitalizmus nem csupán és nem is elsősorban honi korosztályokat "marginalizál" hanem fajokat, nemzeteket, államokat, sőt földrészeket. Afrika például mostanra vált igazándiból " borzolttá".

A termelő zabálás annyit jelent, hogy a kontinens ásványkincseire van csupán szükség, a niggerekre nincs. Túl sok van belőlük magában Amerikában is. Ha Afrikában független államok léteznének, úgy ezek nem átallnák természeti kincseik árát a világpiaci viszonyokhoz igazítani. Ehelyett diktatúrákat kell és lehet az országok nyakába ültetni és a diktatúra néhány ezer, tízezer, százezer ember lemészárlása árán kiárusítja az ország természeti kincseit, hogy a termelő zabálás kellően nyereséges legyen.

A képlet azért nem ilyen egyszerű. A kizsákmányolás faji, ill. törzsi ellentétek szitása útján is megvalósulhat. Adva vannak például a Hutuk és a Tuszik. Nemzeti múltjukból könnyen eszükbe juttatható olyan sérelem, amely mondjuk ötszáz évvel korábban következett be. A többi már a törzsi varázslókon, a harci dobokon és a fegyvereken múlik. Korábban a bennszülöttek üveggyöngyökért árulták kincseiket. Most fegyvert kapnak érte. Ez a barter üzlet tisztességesebb, mint a korábbi, mert a kalasnyikovok tényleg többet érnek a gyöngyöknél. Hogy azután a kuncsaftok kiirtják egymást, vagy a háborúk következtében az éhínség és a járványok végzik el ugyanezt, igazán nem tartozik a fegyverexportőrre. Hogy is mondják a mi bíráink és ügyészeink, mikor elkennek egy-egy disznóságot: "tán erkölcstelen, ámde nem jogellenes". [A jogszabályt persze nem Afrikában alkotják.]

Sok riasztó példával szolgálhat Dél Amerika is [Chile, Argentína, Bolívia, Guatemala, stb.] "Havannai embereink" áldásos tevékenysége alighanem mindenütt kimutatható lenne. Nem mindig titkos, vagy teljesen titkos akciókról van szó, lásd a polgári és katonai tanácsadókat.

Aztán, hogy is állunk az állandóan sóvárgó tömegfogyasztókkal? Mi után sóvárog a tömegfogyasztó? Az után, amire szüksége van, vagy amivel kapcsolatban
meggyőzik arról, hogy szüksége van rá. Gazdagok gyermekeinek lehet szükségük szívre, vesére, stb. Adva van tehát a kereslet. A profittörvény folytán villámgyorsan megteremtődik a kínálat is. Szegény gyermekeket ölnek meg szívükért, veséjükért. [Színes Mai Lap 2001.08.29] A szervre, mint árúra kötött százezer, vagy harmincezer dolláros ügylet "tisztességes", a profit törvényei szerint legalábbis.

A keresletteremtés a profitorientált társadalomban a művészetek művészete, a tudományok tudománya. Sok példáúl a gazdagok között a normális élvezetek iránt közömbössé vált fonnyadt péniszű egyén. Nosza szervezzünk számukra a távol keletre szex túrizmust és szervírozzunk számukra gyermekeket a csecsemőkig lemenően szexuális "játékok", vagy kínzás sőt ölés céljára. A kispénzűek, vagy kényelmesek sem maradnak kiszolgálás nélkül. Számukra reálvideó felvételek készülnek, ahol mások teszik, ugyanazt.

Jellemző a belga Dutroux esete, aki kisleányokat kínzott halálra. Az úr a felsőbb körök kedvence [szállítója] egy szerfölött gyanús szökés révén majdnem megúszta a felelősségre vonást. Pere azóta is húzódik.

Náluk valamivel szimpatikusabb a csak hülye kövér amerikai, ez az emberfajta több tízmillió egyedet számlál már, aki popcornt majszolva a televízió előtt, azzal együtt suhan át a földi léten.

Valahol olvastam, hogy a második világháború befejezése óta, a Pax Americana védőszárnyai alatt a glóbuszon soha sem volt béke. Hol itt, hol ott lángoltak fel a háborúk, a polgárháborúk tüzei. Az áldozatok száma pedig vetekszik a második világháború áldozatainak számával. A háborúk, polgárháborúk kegyetlensége pedig miben sem marad el a világháborús kegyetlenségek mögött.

Ha most alaposnak fogadjuk el a gyanút, hogy a gyújtogató maga a globalizmus és a háborúk a [gazdaság]politika folytatásai "más eszközökkel", úgy érthetőnek kell tartanunk, hogy milliárdnyi lehet azoknak a száma, akik nem akarnak "marginalizá- lódni". Inkább szövetkeznek és akcióznak - az Internet igénybevételével is.

Úgy bizony Seres Úr!

2001.09.05

Sz. Gy.