„Lelkiismeret, furdalás”, avagy a Hazugság Háza?

            
Recenzió a Népszabadság
2003. december 5-i cikkére.
 

1956 októberében, novemberében gyakorta róttam a pesti utcákat. Ez szükségszerű volt, mert a tömegközlekedés finoman szólva akadozott. [Az Üllői Út és a Körút sarkát például a Pongrátz Gergely pesti srácai által kilőtt, vagy molotov-koktéllal elkábított szovjet harckocsik torlaszolták el.] A séta nem volt veszélytelen. Az ólmot nem a tüdejébe lélegezte, hanem a fejébe kapta a járókelő, ha nem volt szerencséje.

Abban az időben a Wesselényi utcában laktam, közel a Körúthoz. Gyakran elhaladtam egy lövedékektől csipkézett cifra palota mellett, amelyen akkor a hatalmas domború betűk olvasata ez volt "A NÉP”. A felírat eredetileg SZABAD NÉP volt,  a csőcselék azonban átkeresztelte, illetőleg a vizit után hátrahagyta névjegyét - mementónak. A figyel meztetésnek nem volt foganatja. A Nagykörutat rommá ágyúzó szovjet tankcsorda elvonulása után a lakók vissza költöztek és folytatták, ahol abbahagyták. Csak a cégér változott „NÉPSZABADSÁG” lett belőle.

Szokás egyes házakat a tulajdonosról, a lakóról, vagy a ház szelleméről elnevezni. Hallottunk Bernarda Házáról, a Hűség Házáról. Manapság sokat hallunk a Terror Házáról. Piroska nagymamájának házikója volt az erdőben. Tamás bátya pedig csak egy kunyhót mondhatott magáénak.

Ez a ház eddig még semminek sem lett elkeresztelve, pedig régen kiérdemelte a
Hazugság Háza nevet.  Meg kell hagyni, az alpári stílus sokat csiszolódott. Ha köpködni kell, ott van a Gazsi. Egy oldal, két oldal nem számít. Erre futja a szűkös lapterjedelemből. Az áltárgyilagosság gyöngyszeme az alábbi cikkecske, melyet kommentárjaimmal hizlalva magam is leközlök.

Elöljáróban sietek leszögezni, nem gondolom, hogy a szerző
Nagy N. Péter sohasem találja el a szög fejét. Nem a cikk részletei hazugok, az egész az.

"Egy több mint kétmilliós város lakóinak a közlekedés szempontjából az a egfontosabb érdekük, hogy a közleke dési útvonalakon akadálytalanul mozoghassanak – e nem nagy ívű fordulattal nyugtatta meg a rendőrség tavaly télen a Civilek a Békéért mozgalom aktivistáit, amikor nem járult hozzá, hogy az Andrássy úton tüntessenek az iraki háború ellen."

Viszont legálisan, minden pecsét birtokában, parádézhatott, az éjt nappallá téve, a [vad] Kendermag Egyesület Konrád György, a nagy magyar író, drogtanainak harcos terjesztője.

"Néhány napon belül fordulatot vett az ügy adminisztrációja, de nem akkorát, mint a valóság, ahol ugyanis az Andrássy utat teljes egészében bemasírozták a békepártiak."

Érdekes módon velük szembe viszont nem állítottak rendőr falanxot. Nem verték őket gumibottal, nem rugdosták csizmával. Kezüket nem csavarták hátra és nem bilincselték össze. Nem vágtak félszáz embert zsuppkocsikba.

"Budapest, amelynek közlekedését éjjel-nappal áruszállítók, kukásautók, belső sávban parkolók valamint maratoni futók akadályozzák igencsak aránytalanul, fel sem vette ezt a kis megpróbáltatást. (Igaz, Berlin belvárosa például naponta öt-hat ilyen eseményt 'hord ki'.)"

Ha nem egészen biztosak abban, hogy a „Vasprefektus” úr ezt a cikket elolvassa, célszerű egy példányt küldeni, hogy tudja: nem egészen kóser amit művel.

"A város ezen az alapon igen elcsodálkozhatott, amikor a rendőrség egy hétfő estére, a szélesen elterülő BAH-cso mópontnál meghirdetett tüntetésben vélte felismerni a közlekedés súlyos akadályát."

A közlekedés aránytalan sérelmének mondja a Törvény. Ezen a szón kérődzik, rágógumizik a Vasprefektus úr, amikor interjút ad.

"Lehetett tudni, hogy legfeljebb kétszáz ember akarmajd a miniszterelnök közeli házához vonulni, hogy ott haragudjon. Ott, a Szabadság hegy lábánál, szállodák tövében, delegációk ismert vonulási útvonalán egy ilyen mozgás irányítása alapgyakorlat a rendőrök számára."

Lóhátról viszont csak marhacsordát lehet terelni. Apropó! A sok karácsonyfadísz mellé amit a Gergényi-legényekre aggatnak nem lehetne még rendszeresíteni a karikás ostort is? Idegenforgalmi látványosság lehetne a Stromfeld utcán trappoló, karikással kongató paprikasch tsikoschok csordahajtása. A Hortobágyra nem is kellene a külföldi turistákat levinni, ez a lóvé is a Demszki-Pesten maradna.

"Mégsem vállalták a feladatot. Félő, hogy nem ők bátortalanodtak el."

A mondat nem elég világos. Annyi szent, hogy a robotzsaruk állóképessége körül valami nincs rendben. Például nem eléggé cigányállóak. Erre a szerző is céloz a cikk végén.
  
"Tüntetést persze politikai okból megtiltani nem lehet. Ízlés alapján még kevésbé. Ha mégsem kíván utcán látni egy csoportot valamely döntéshozó szint, akkor csak azt lehet mondani nekik, hogy igen-igen akadályozzák a közle kedést, maradjanak hát otthon. Mindazonáltal a jogszabály olyan, hogy súlyos pirulás, illetve megszégyenülés veszélye nélkül ne lehessen senkitől megvonni az egyik legalapvetőbb
  emberi jogot. Ez utóbbi származékos jogának nevezhetjük azt is, hogy valaki utálja a kormány, és netán a miniszterelnök háza előtt is szavalgasson erről. Ahogy Horn Gyula házáról nem omlott le a vakolat emiatt,"

Tegyem hozzá, a képéről se’ sült le a bőr, a Medgyessy Péteré is kibírta volna.Így igaz, miért lenne Medgyessy alávalóbb Horn Gyulánál.

"Egy tisztességes  épület fundamentumait nem rendíti meg néhány száz ember ütemes trappolása."

Ehhez nem ért az író úr. Úgy látszik, nem volt katona (lúdtalpas ?). Mert mit mond a század parancsnok a híd előtt? Azt, hogy „lépést ne tarts!” Épp azoknak a pofáját kell szétverni, akik lépést akarnak tartani. Nálunk az kap rétest estére, aki nem lép egyszerre.

"A demokrácia alapjaira azonban nem lehet mondani, hogy meg sem rezdülnek, ha emberek nem mehetnek oda, ahol mondandójuk volna. Ez akkor is így van, ha a Lelkiismeret ’88 történetesen a parlamentáris jó ízlés határain kívül áll."

Parlamenti jó ízlés? Csak nem arra az ökörködésre és bohóckodásra tetszik célozni ami a  Házban folyik naptól napra? Vagy ön nem parlamenti tudósító?

"Csakhogy éppen a nevezett ízlés szabályai szerint ez csak arra jogosít fel, hogy kedvtelenül elforduljunk tőlük. A történtek viszont miatt viszont sajnos éppen hogy figyelni kell. Nem rájuk, de miattuk."

A jóslásra nincs iparengedélyem, de megjósolhatom: „rájuk” is érdemes lesz figyelni.

"Ha Csurka Istvánnak netán igaza volna, és a Lelkiismeret ’88 akcióját a hatalom szervezte, hogy elterelje a figyelmet a kamatemelésről, akkor a trükk valamelyest bejött, de hasonlóan nagy ráfizetéssel, mint amit a pénzügyi folyamatok generálnak. Ha Csurka ezúttal is téved, a ráfizetés még itt marad."

Rá rá Raszputyin! Énekeld el, Kocsis Imrének mi a fedőneve? Az hogy te „alias” vagy, nem jelenti, mindenki az.

"Az alig magyarázható betiltást egy szerencsétlen bírósági performance követte. A rendőrség ismét beteljesítette a periferikus politikai erők mindenkori álmát, két rossz mozdulattal óriási médianyilvánosságot adott
  nekik, és egyik ügyvédjüknek, dr. Grespiknek. Előbb beengedte fanatikusaikat a bíróság épületébe, majd anélkül, hogy a történetet váratlan fordulat zavarta volna meg, kiszorította őket onnan. Így a nyilvánosság a rendszerváltás óta először [előtte pedig hogy is?] a bíróság elleni valódi támadással szembesült."

Nem teljesen világos, mit ért a szerző a „performance” kifejezés alatt. Talán rögtönzésre gondol [?]. Ha azt mondta volna „marhaság”, érthetőbb lenne, de nem fejezné ki a lényeget. Az okfejtésből az is kitetszik, hogy az író úr nemcsak a Parlamentből nem tudósított, de a bíróságról sem. Hadilábon állhat a Szolgálati Szabályzattal is. Ez persze nem hiba, csak kontárkodás. A katonai [!] bírósági, ill. ügyészségi épület belső rendjének fenntartása nem a Gergényi különítmény feladata. Részletes szabályozás van arra nézve, hogy veszélyes bűnöző ügyének tárgyalása idején milyen biztonsági rendszabályok alkalmazhatók. Ezt leszámítva, a rendőröket nem küldik, hanem hívják a bíróságra, ha ott rendzavarás történik, vagy attól kell tartani. A tárgyalások nyilvánosak. A nyilvánosság kizárásáról, rendzavarás esetén a terem kiürítéséről a bíró rendelkezik. Az író úrnak tudnia kellene, hogy egy ad - hoc összeverődött tömeg sem egészét, sem az egyedeit illetően nem lehet „fanatikus”. Egy ekkora „tömeg” szükségképp izgágákból, csellengökből, kíváncsiskodókból áll.

A Gergényi csapat viszont megrohanta a bíróságot és az ott várakozókat nem kiszorította, hanem kiverte, kirug dosta, kirángatta a törvény házából, annak a Törvénynek a nagyobb dicsőségére, amit Gergényi úr ima-malomként perget. Ilyesmit Napoleon engedett meg magának, tüzet vezényelve a karzatokra. Továbbá Tejero alezredes, aki a padok alá vezényelte a képviselőket. Napoleon Szent Ilonán végezte, Tejero a börtönben. Hol végzi Gergényi úr? Jut eszembe, főügyész koromban felügyeleti hatósága voltam Gergényi úrnak, aki megbízott rendőrfőkapitány volt akkoriban. Úri ember benyomását keltette. Július 4-én az Erzsébet Hídon hangosbeszélőn keresztül kértem, ”Péter, Ne bántsd a magyart! Nem hallgat rám. Elszaladt volna vele a rendőrló?

"Majd megszületett az ítélet is: rendzavarásért figyelmeztetés. A minősítés erkölcsileg máris jogerős. Harmad osztályú focimeccs után helyközi megállóban összeugró, higítótól ajzott „szimpatizánsok” szoktak ilyen ítéletet kapni. Ha a rendőrség a közelükbe kerül. De többnyire csak távolról figyeli őket."

Meg azt is, mikor a romák ripityomra vernek egy kocsmát… A hangulatkép amúgy telitalálat. Képzavar egy gramm se! De mi a veszélyes [!] konklúziója az egésznek? A kormányzat pozitív módon diszkriminálja az idegen vallási szektákat, drogpropagandistákat, melegeket, stb. Negatív módon diszkriminálja viszont a nemzeti érzület minden megnyilvánulását. A cikk pont erről nem szól. Mondatai hiába igazak a mondanivalója hamis!

Aztán, hova vezet mindez? A viszont-erőszakhoz. Lassan ideje lesz a legénységet a roham oktatása mellett a futásra is megtanítani. Szükség lehet erre is.

2003.02.06

Sz. Gy.