Fegyverbe!
Polémia egy bajkeverővel

"Gazsink" extravaganciáin akár kacaghatnánk is. Már korábban is be akarta vezetni a "tabut" és az "anatémát", némi újságosbódé borogatással egybekötve. Most többet akar, balhét akar. Alighanem meglesz...

De mi lesz a vége? A dicső elődök Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Klein Ottó a proletariátust szólították harcba a "burzsoák" ellen. A munkásosztályt azonban mára felszámolta a proletár vezérek pereputtyából verbuválódott burzsoázia. Gazsi nem lett burzsoá [ha lett is, nem tudunk róla]. Maradt tehát liberális értelmiségi. Csakhogy a fenti tablón szereplők is azok voltak színből, aztán tömeggyilkosokká lettek, szívből.


Néhány adalék az echte "liberális értelmiségi" Szamuely Tibor portréjához.

Tiborkánk Fiuméban [is] újságiróskodott.
"...Kedves viselkedésével, megnyerő modorával szinte pillanatokon belül a fiumei társasági élet középpontjába került ,,, ugynúgy élt, mint a korszak bohém újságírói ... kedvelt mindenféle szórakozást ... minden múlatságban, bolondozásban benne volt ... Apja szemében ... már nem tévelygő bárány volt, hanem a család büszkesége, akinek a tekintélye az ő tekintélyét is növelte. Most már kötelességének érezte, hogy támogassa ... fiát, olyan gondtalan életet biztosított számára amilyent elképzelése szerint egy jónevű ujságírónak élnie kellett, ilyen módon vált lehetővé, hogy fiumei tartózkodása alatt ... a Grand Hotel Budaiban béreljen szállást, és a szálló éttermének törzsvendége legyen. Választékos eleganciával öltözött, sziporkázó szellemességével gyakran ragadta magával az úgynevezett társaságot."

Ebből a formális logika szabályai szerint az következnék, hogy a Szamuely apuka és sziporkázó fiacskája szeretik azt a népet, amely befogadó készségével számukra lehetővé tette, hogy ilymódon tenyészkedjenek. De nem! Óh nem! Változik a szín és változik a szerep, a héber mimikri.

Az "eszerek" elfoglalták Moszkvában a Postát. A "kardszemű lengyel" Felix Edmundovics Dzerzsinszkij Samuely Tiborra bízta a fontos objektum visszafoglalását, ami sikerült is. Aztán a győztesek az Anarchisták Központi Klubját vették ostrom alá, szintén teljes sikerrel. És innen adjuk át ismét a szót Szamuely krónikásának.

"...A Klub életben maradt védelmezői fegyvertelenűl szorongtak egy teremben. A vöröskatonák puskatussal terelték be őket, és nem sajnálták sem az erejüket, sem a fegyvert és a különben rendkivűl fegyelmezett Szamuely Tibor sem intette rendre a harcosokat."

Szamuely közli a "betereltekkel", hogy a helyszinen agyonlöveti őket.

"Csend volt. Ekkor az egyik 'anarchista' félrelökdöste társait, zokogva omlott Szamuely Tibor elé. Engem ne ... Hisz együtt raboskodtunk a fogolytáborban ... Három gyermekem vár otthon ... A feleségem ... A szeméből könnyek csorogtak. Mindkét karjával átölelte Szamuely Tibor lábát, úgy rimánkodott ... Szamuely Tibor felismerte [!] és olyan mozdulattal seperte félre csizmájáról a volt fogolytársa kezét, ahogyan szemetet lök le magáról az ember [ember (?)] ... Elindúlt az ajtó felé, s közben utasította a lett lövészek parancsnokát: végezzék ki őket." [Zalka Miklós: Szamuely. Kossuth Könyvkiadó - 1979. 24 old., 42 - 43 old.]

Nos erre mondják mifelénk: "liber-bolsi attitűd". Tetszenek látni? Van ilyen! Köszönjük, nem kérjük. Sőt javalljuk a berzenkedőknek, nyughassanak és ne akkor kiáltsanak "antiszemitizmust" amikor esetleg már késő lesz.
  


Gazsi, vedd már észre, mi nem szeretjük a magadfajta értelmiségieket. Elődeid sem szépen végezték, neked sincs életbiztosításod.  És ha megengeded, néhány kommentárt fűzök a Magyar hírlapban megjelent soraidhoz, amelyek egy tárgyalási élménnyel kapcsolatos dühödet cifrázza.
  



Tamás Gáspár Miklós: Ebből elég volt 

 Csák Máté földjén

Történelmi szavak. A nyíltan antiszemita bíró [Ne ítélj, hogy meg ne itéltessél, mondja az Írás.], szerint tehát a törvény a megcélzott ÁLDOZAT esetleges erőszakos reakciójától védi a társadalmat.

1988-ban, a rendszerváltás hajnalán az új köztársaság alapítói gondoltak a veszedelmekre: mindenki a szovjet hadseregtől, a KGB-től és a magyarországi posztsztálinistáktól tartott. Azt nem sejtettük, hogy az új köztársaság első másfél évtizedében a posztsztálinizmus kevesebb főfájást fog okozni, mint a poszt fasizmus, [Bölcsen tudjuk: neked, nektek nem volt igazán bajotok a sztálinizmussal, de ez egy más történet. Demszky barátod is megmondta: az antikommunizmus manapság nem divat...] hogy az 1990 tavaszán föllángolt őrjöngő antiszemitizmus [Őszintén szólva én két őrjöngőt detektáltam, téged és Haraszti Miklóst. Hozzátok képest Landeszmann rabbit akár "rabbi leben" nek is szólíthatnánk]   nem lesz múló epizód. Amikor 1990-ben megírtam hírhedt cikkemet - "Új reformkor vagy új Horthy-korszak?” az akkori (heti) "Beszélő”-ben -, akkor néhai pártom is elhatárolta magát tőlem; de én is inkább csak riogatni akartam, nem hittem volna, hogy a Horthy-korszak problematikája és szellemisége domináns lesz a huszonegyedik század elején. [Mi jöhetett a "liberális értelmiség" 1919-es forradalmi őrjöngése után? Ellen-forradalom, böllérbicska, Britannia szálló, stb.]
Az elmúlt három hétben bebizonyosodott, hogy a politikai antiszemitizmusnak komoly társadalmi és intézményi támogatottsága van. A fasisztoid és a nyílt fasiszta támadásokra adott demokratikus válasz pedig zavarodott és zavaros. Ez az írás a demokratikus ellentámadás
[A ti "demokratikus ellentámadásaitokat" túl jól ismerjük már. Mondd csak, ki lesz Péter Gábor utóda? És Himler Marcinak élnek még rokonai az USA-ban?] tartalmának és irányának a vázlatos meghatározására törekszik - azoknak íródik, akik ezt az ellentámadást helyesnek és szükségesnek tartják.

1.) Először: október 23-án Csurka István és Jean-Marie Le Pen társaságában David Irving, az ismert neonáci áltörténész és az 1956-i magyar forradalom ismert rágalmazója mondott beszédet (evvel az erővel Berecz Jánost
[Berecz János nem szónokolt, mert nem ért rá. Könyvet írt. Vállalta. Ezzel az erővel szónokolhatna is. A könyvön biztos többet keresett, mintha írás helyett dumált volna.] is fölkérhették volna szónoknak). Mintha ez szégyennek és gyalázatnak nem volna elég, Mr. Irving megszólalt az állami televízió "Éjjeli menedék” nevű műsorában és az állami rádió "Vasárnapi Újság” c. népszerű, ám vitatott műsorában is; a tévéműsort az állami tévé a kormányhoz lojális vezetősége megszüntette - helyesen. [Szólásszabadság Gazsi módra.] (Az ellen senkinek nem lehet és nincs is kifogása, hogy a magántulajdonú "Magyar Demokrata” meginterjúvolta az ősz fasisztát.) Igen ám, csakhogy Orbán Viktor, a magyarországi jobboldal vezére [Magad is tudod, a Viktor nem vezér hanem ugyanolyan "felülvezérelt" politikus, mind Medgyessy. Mire hát a rizsa?] David Irving állami ("közszolgálati”) szponzorálásának támogatására hívta föl az ún. polgári köröket. Az ügyet aztán az új szélsőjobboldali [Újabb sommás ítélet. Bírónak biztos jó lennél, mondjuk egy nemzeti forradalom leverése után...] párt, az ún. "Jobbik” végül "kiszervezte alóla”; a tévé előtti szombati tüntetésen az állami rádió vezetője, Kondor Katalin ("Vári” fn. tmb. - állítólag…) szónokolt. (Kondor, tudjuk, nem közszereplő.) Az állam illetékes szerve, az ORTT panaszbizottsága egyébként kinyilvánította, hogy a neonáci tartalmú tévéadás nem volt törvénysértő, ami nem igaz.

2.) Antiszemita uszító és izgató cikke miatt a bíróság első fokon elítélte ifj. H. Lóránt ref. lelkészt, a MIÉP volt képviselőjét. Evvel a bíróság bebizonyította, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás elégséges a veszedelmes fajgyűlölő propaganda
[Légy erős! E polémiával párhuzamosan folyik a Talmud elemzése. Ha tudni akarod, mi a fajgyűlölet kukkants bele, vagy iratkozz be egy rabbiképzőbe.] fékentartására. Másodfokon a budapesti ítélőtábla viszont fölmentette a neonyilas álkeresztyén állelkészt, amivel harsogó ideológiai zűrzavart idézett elő.

a) A "Népszabadság”, a "Magyar Hírlap” és a "Népszava” vezércikke, valamint liberális véleményformálók azt mondták, a tábla ítéletét tiszteletben kell tartanunk még az antifasisztáknak is. Ez tévedés. Először is logikailag lehetetlen tiszteletben tartani mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét: valamelyikük helytelenül értelmezi a hatályos jogot. Másodszor: ifj. H. Lóránt exképviselő, állelkész cikkének közvetlenül fenyegető, továbbá nyíltan alkotmányellenes cselekvésre fölhívó tartalma
[Úgy látszik, még nem olvastad a "neonyilas" nyilatkozatát? Tedd meg utólag. Vagy te is dislexiás vagy, mint Bush?] egyértelművé teszi, hogy a másodfokon eljáró tábla ítélete durván törvénysértő és alkotmányellenes, semmiféle tiszteletet nem érdemel. Harmadszor: az ítélet szóbeli indoklásában a bíró színt vallott: cinikus, alpári és otromba antiszemita gúnyolódásra ragadtatta magát. Ezt mondta (a pénteki, november 7-ei "Népszabadság” szerint): ifj. H. Lóránt cikke, úgymond, "nem hív föl erőszakos cselekedetre… A »rekeszd ki őket!…« fölhívásból pedig nem következik az a szándék, hogy olvasóit erőszakos cselekmények elkövetésére uszítsa… [Áruld már el, Te [!] mit értesz "kirekesztés" alatt? Ahhoz, hogy egy szó miatt fröcsögj, definiálnod kellene azt, és bizonyítanod, hogy mikor kimondta, Hegedűs is ugyanazt értette amit te most! Milyen filozófus vagy te, hogy definiálatlan kifejezésekkel operálsz?] A bíróság szerint köztudomású, hogy a zsidóság részéről [!!!] nem kell fenyegető erőszakos magatartástól tartani, így föl sem merülhet az erőszakos magatartás elhárításának szükségessége”.

Történelmi szavak. A nyíltan antiszemita bíró szerint tehát a törvény a megcélzott ÁLDOZAT esetleges erőszakos reakciójától védi a társadalmat. A bíró nyíltan gúnyt űz tehát a Magyar Köztársaság jogrendjéből, hiszen nyilvánvaló, hogy a Büntető Törvénykönyv idevágó cikkelyének célzata az általa (csúfondárosan) vélelmezettnek éppen az ellenkezője. Ezt a nyíltan antiszemita bíró csöppet se titkolja. Ez a bíró szigorúbban fogalmazó, tágabb érvényű törvényt se volna hajlandó alkalmazni - a probléma nem a jogszabály, hanem a bírói kar (sok száz egyéb példából is kitetsző) reakciós szelleme.
[A birói kar nem reakciós, hanem opportunista. Ez jól jött nektek, mikor 1945-ben megkezdtétek, majd '56 után folytattátok az akasztásokat. Ha egy bíró nem opportunista, akkor deviáns. Egyszóval "más". Ex (ál)adjunktusod Fodor Gábor a másság apostola. Suszteroljátok már be ebbe a kategóriába a bírót is. Te meg hagyd abba a hőzöngést. Apropó, akasztás. Láttál már akasztást? Én láttam a Csillagban. Most hogy a Talmudban elolvastam az akasztófa leírását, beugrott, hogy a szegedi bitók hajszálpontosan olyanok voltak. (Két embert akasztottak egyszerre..).] A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben [Ennek, tudod, szintén van megoldása. Ezt már lejátszottátok a "fordulat éve" magasságában. Ki kell telepíteni a rohadtakat a Hortobágyra és az igy felszabaduló lakásteret "szociális bérlakásként" ki kell utalni. No nem a kitaszított szegényeknek, hanem a betelepűlők közűl azoknak, akiknek drága a lakópark.] a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak [Tán' nem elég szolgalelkű a Klérus? Kevés köztük a III/III-as?Paskai neked egy reakciós klérus? Gazsi, te nem tudod mit beszélsz!] és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai. Mindez nem jogi kérdés.

(b) A liberális véleményformálók azt állítják, hogy helytelen dolog hivatásos politikusoknak, kormányférfiaknak az ifj. H. Lóránt-ítélet ügyében nyilvánosan állást foglalniuk. Ebben szerintem tévednek. Úgy vélem, Kovács László külügyminiszter, a Magyar Szocialista Párt elnöke jól tette, hogy élesen elítélte a másodfokú bíróság (a tábla, amelynek fölállításáért magam is annyit harcoltam) ítéletét. Ez alkotmányos szempontból sem aggályos. Elvégre az igazságszolgáltatás csupán a három hatalmi ág egyike, akár a törvényhozás és a (végrehajtó) kormányzat; ha a parlament által meghozott törvényeket, sőt: az alkotmányt is bírálhatjuk és bíráljuk, miért ne bírálhatnók a törvényeket csak végrehajtó bíróság döntéseit? Ne feledjük, hogy a végrehajtó hatalom (a köztársasági elnök és az ellenjegyző igazságügy-miniszter) a kegyelmi eljárásban fölülbírálhatja a bírósági ítéleteket.Viszont az alkotmánybíróság megsemmisítheti az országgyűlés által hozott törvényeket, sőt fölszólíthatja a törvényhozást új jogszabályok meghozatalára. A hatalmi ágak közötti heves vita normális dolog: ezt kifogásolni nem más, mint a demokratikus jogállamiság félreértése. A jog nem az igazságszolgáltatás hitbizománya: erre utal pl. az ombudsman és az "egyeztetés” (arbitrázs) párhuzamos jogintézménye is.

(c) A begyulladt és passzivitáshoz szokott demokratikus közvélemény rémes állapotát illusztrálja, hogy a föltámadó fajgyűlölet szerteágazó társadalmi problémakötegét erre a teljesen gépies módon tárgyalt kérdésre redukálják: legyen-e új gyűlöletbeszéd-törvény vagy ne legyen? Sokan a szólásszabadság védelme miatt az SZDSZ-re neheztelnek (ez könnyű), nem pedig a szükséges antifasiszta küzdelemre
[Küzdelem után áhítozol? Hogy gondolod? Harci helikoptereket küldesz a középosztály "állásainak kifüstölésére"? Leromboltatod a házaikat? És hogy érzed majd magad, ha egyszercsak rájössz, hogy nem vadász vagy, hanem nyúl?] összpontosítanak (ami nehéz). Többször elmondtam, most se mondhatok mást: a sokak - így az MSZP - által szorgalmazott gyűlöletbeszéd-törvényt ezek a bíróságok soha nem fogják a fasisztákkal szemben alkalmazni [Nem ment gyakorlatba az igazságtételi törvény sem. Verebes ujságcikkben támadta Wiesenthalt, amikor az úgy nyilatkozott, hogy a kommunista bűnök sem évűlnek el. (Mondtam is, hogy ő egy antiszemita szemita.)] (ld. a weimari köztársaság tapasztalatát), az ilyen törvények visszahoznák a Horthy korszak felekezet és osztály elleni izgatásról szóló paragrafusát, amellyel haladó embereket (pl. a falukutatókat népi szociográfusokat meg különféle árnyalatú szocialista írókat) volt szokás elítélni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy az új - többek szerint alkotmányellenes - gyűlöletbeszéd-törvény ellenzőinek nincs igazuk, a törvény (bár az alkotmánybíróság majdnem biztosan megsemmisítené) nem oldana meg semmit; néhány pénzbüntetést kacagva kifizetnek, és a Kondor Katalinok (állítólag: "Vári” fn. tmb.) ismét - szerénykedve! - "nemzeti hősnek” nevezhetnék magukat, mint a rádió elnöke tette a David Irving neonáci áltörténész állami szponzorálását követelő demonstráción szombaton a Szabadság téren. Nem erről van itt szó, ez csak a jogfetisizmus, azaz: a honpolgári gyávaság ürügye.

"Ne tegyünk semmit, majd a bíróság elintézi” - gondolják a riadt szociálliberálisok. A bíróság, mint látható, semmit sem intéz el. Mit tegyünk tehát?

Abból kell kiindulnunk, hogy - kompetens tudományos fölmérésekből, vizsgálatokból ezt pontosan tudjuk - a magyar nép döntő többsége egyáltalán nem antiszemita. Ez passzív vélekedés ugyan, nem szilárd meggyőződés. Csak avval válhat komoly belső meggyőződéssé, ha kimutatjuk - márpedig nem nehéz kimutatni -, hogy az antiszemiták hiedelmei nem pusztán erkölcsileg fölháborítók és politikailag veszedelmesek, hanem tárgyilag helytelenek és hamisak. A zsidókat mindennel és mindennek az ellenkezőjével vádolják. A reneszánszban keresztyénellenes kalmárszellemmel. A fölvilágosodás idején középkorias vallásos fundamentalizmussal, babonasággal, elzárkózással. A restauráció idején épp ellenkezőleg, gyökértelen kozmopolitizmussal és univerzalizmussal. A szabadelvű kapitalizmus virágkorában szocializmussal és forradalmi fölforgatással. A szovjet rendszerben nyugatossággal, és újra kozmpolitizmussal. Ma pedig cionista nacionalizmussal. Hitler újítása: mindezek az egymásnak ellentmondó állítások egyszerre igazak ("zsidó összeesküvés”, "a zsidó kapitalisták és szocialisták titkos összefogása faji céljaik érdekében.”)
[No, ami azt illeti, ebbe a témakörbe mások is belekontárkodtak. Gondoljunk példáúl Fordra. Jut eszembe, te tán' meg tudnád magyarázni, mi volt a szerepe a Kelet New-Yorki Kahalnak (Kehillah) abban, hogy a Nagy Okt. Szoc. Forr. úgy alakúlt, ahogy alakúlt? Továbbá, hogy a Népbiztosok Tanácsának etnikai összetétele miért úgy alakult, ahogy alakult?] De ha a zsidók a barikád mindkét oldalán jelen vannak (ami tény), akkor ebben nem különböznek másoktól, hanem hasonlítanak hozzájuk.

Mi sem egyszerűbb, mint a föltámadott kapitalizmus igazságtalanságainak orvoslása helyett bűnbakokra vadászni. Meg kell mondani az antiszemitizmussal butított embercsoportoknak: becsapják őket. Ezt megmondani nem elég, de nélkülözhetetlen. Azt is le kell szögezni, hogy az izraeli kormány vagy zsidó és zsidó csoportok bírálata nem antiszemitizmus.
[Nagy engedmény részedről. Sajnos, post festam történt. A bírálaton már túl vagyunk. A fegyvereké a szó. Azt akarod, itt is így legyen?] Ámde itt és most az antisziemitizmus mellett áll hatalom és erő - és az ilyen hatalmat meg kell törni. Félmillió ártatlan [Félmillió, szörnyű szám! Az áldozatok többsége biztos ártatlan volt. De gyönyörködj egy kicsit ebben a nőstény karvalyban. Ez mondta, hogy ötszázezer iraki csecsemő és kisgyerek éhhalála "megérte a politikai árat".Te nagy humanista, hullattál e akár krokodil könnyeketis az iraki ártatlano kért.Emiatt nem hallottalak soha sehol pofázni. Ha tévednék, küldd el utánvéttel a szalagot, vagy ezt tárgyazó  "művedet". Akkor (ezért) elnézést fogok kérni.] magyar honpolgár láthatatlan tömegsírja: az európai levegő. Félmillió a hatmillió meggyilkolt európai zsidóból. Ez (is) a mi európai örökségünk. A helyzet világos, engedékenységre és kétértelműségre semmi ok.

A magyar társadalom demokratikus többségének meg kell mutatnia - az utcákon, az országházban, az újságokban, a rádióban, a tévében, az interneten és mobiltelefonon -, hogy nem tűri a fasizmust. A jobboldal nem fasiszta vezetői persze hallgatni fognak. Sajnos ezt nélkülük kell világossá tenni - holott a jobboldali szavazók többsége nem az antiszemitizmus miatt, hanem annak ellenére, másért szavaz a maga pártjaira.

Szívósan tiltakozni kell az új és régi fasiszmus minden megnyilvánulása ellen, szünet nélkül, kitartóan, türelmesen. Ez akkor lesz hiteles csak, ha minden területen föllépünk az egyenlőség és a szabadság mellett. A magyar államnak alkotmányos kötelessége megvédeni a területén élő kisebbségeket. Itt nemcsak elvek forognak kockán, hanem a mintegy százezer
[Én többre saccolom...] magyar zsidó (vagy zsidó magyar) konkrét személyes élete és biztonsága, ha fizikai épsége még nem is. [Hogy lehet valakinek veszélyben az élete, ha "fizikai épsége" még nincs veszélyben? Bontakozz ki, magyarázd meg.] Mint minden nagy politikai konfliktusban: emberek szenvedése, szorongása, reménye, bánata a tét. A kérdés mindig az: tudunk-e másokért is tenni valamit.

Milyen lesz a hazánk? Erre kell válaszolni.

Ki az utcára, demokraták! Ki az utcára, antifasiszták! Ki az utcára, rendes emberek! Pusztuljon a fasizmus!
[Jó hogy ezt az utcai témát szóbahozod, mert ebben professzor vagyok. Ha ki akartok rajzani, azt be előre be kell jelenteni a Vasprefektus úrnak. Nem léphettek az úttestre. A járdát pedig, ahol feszengtek majd, oroszlán ketreccé alakítja a Prefektus úr. Ott túl a rácson pedig várnak rátok a gumibotos rendőrök, a könnygázt és magasnyomásu fecskendőket hordozó automobilok és persze a rabomobílok. Ha tüntettek, számolhattok ellentüntetőkre is, hiszen demokrácia van. De, mint vázoltam, ti rács mögött lesztek. Igy csak a rácson keresztűl ugathattok egymásra. Szintén azért mert demokrácia van. Ha viszont a "nulla toleranciát" a Vasprefektus úr veletek szemben netán nem alkalmazza és hagyja, hogy bódékat és budikat borogassatok, úgy megdől az az "elméleted", hogy a hatalom idegen kezekben van. Az emberek esetleg azt fogják hinni, hogy zsidó diktatúra van.Ezt pedig nem szeretnék hinni. A te egészségednek se tenne jót.]

 
A szerző tudományos kutató, egyetemi tanár.

A kommentátor pedig nyugdíjazott főügyész és nyugdijas ügyvéd. aki tulajdonképp azt akarja mondani: áldás - békesség, te meg ne ökörködj Gazsi, mert baj lesz!

2003.11.18.

Folytatja... Én is.
A Comment eredeti címében szerepelt a "bohóc" kifejezés is, TGM-et illetően... Azután átírtam a címet abból a megfontolásból, hogy aki "erős" kifejezést használ, önmagát is minősíti.
Azután jött az ujabb Népszabadság interjú. Ebből idézek.

"Miért mondanék mást? Senki nem cáfolt meg eddig!

Amikor a felső középosztályról írok, akkor nemcsak a jövedelmi, vagyoni helyzetről beszélek. A felső középosztály presztízst, státust is jelent. A bírói szakma magas presztízsű foglalkozás. Ami pedig a felső középosztály szellemét illeti, azt mindenki ismeri Magyarországon. Tessék megnézni, hogy a Pasaréti térre vagy az Apor Vilmos térre tartó buszjáratokon, a 105-ösön, az 5-ösön vagy a Rózsadomb felé járó 91-es buszon mit olvasnak az emberek csütörtökönként, amikor a legtöbb hetilap megjelenik. Tessék megnézni, hogy milyen újság van azoknak a tisztviselőknek a kezében, akik a Markó utca bírósági épületek, vagy a Magyar Nemzeti Bank felé tartanak. Ne tréfáljunk! A bírálóim úgy tesznek, mintha nem is Magyarországon élnének, nem tudnák, miféle hitek, meggyőződések terjednek az országban. Tudja, Magyarország nagyon furcsa ország. Egyrészt a gorombaság, másrészt az eufemizmus uralkodik. Az én hűvösen, szárazon és józanul megfogalmazott cikkemben mindenki által ismert tényeket szögeztem le. Ezek után a gyalázkodásnak és a mocskolódásnak az elképesztő áradata következett, amelyben olyan emberek vádolnak gyűlöletbeszéddel, akiket másutt egy jobb kikötői kocsmából is kidobnának. Ha nálunk valaki kimondja azt a szót, hogy „zsidó”, azonnal kitör az őrület, a téboly."

Az idézet [és az egész interjú] a paranoia jelein túl a sclerosis szimptómáit is tükrözi. [E szinróma egyik jellemzője az emlékezethiány és a kritikátlanság.] Mit lehetne egy olyan embernek, egy olyan emberről írni, aki saját förmedvényét "hűvös, száraz és józanúl megfogalmazott cikknek" minősíti? És mit szólhatunk arról az újságról, amely egy ilyen eszementnek lapteret biztosít?

Semmit!

A kérdés az eset és tanulságai kapcsán a következő. Miért kúszik a magyar gerincekbe még most is bénító félelem ha egy ilyen pojáca lármázni kezd? A demokrácia - mondják - annyit tesz, mint nem félni. Kezdjünk hozzá!

2003.11.23

Sz. Gy.