Csurka piszka.

Domesztikált antiszemitizmus?
 

Olvastam ugyan Szabő Lukács filippikáját "Csurka István múltja és jelene" címmel. Úgy gondolom, a jellegzetes szabólukácsi túlfűtöttség mellett, a műben sok olyan "életrajzi adat" szerepel, amelyekkel kapcsolatban a nagy író és szónok [aki terjedelmi korlátokat nem ismer és nem tisztel sem írás sem beszéd közben] a magyarázkodáshoz még hozzá sem kezdett, holott ez szerfölött időszerű lett volna már nagyon régen.

Mondom, olvastan az írást, de véleményemet nem az abban foglaltak alapozták meg.

Nem tagadom, évekig lelkes híve voltam Csurkának és "eszméinek" [milyen hülye kifejezés ez, e Comment alanyát, ill. tárgyát tekintve...]. Ujságosom kérés nélkűl szervírozta minden héten a heti és minden hónapban a havi Fórumot. El, illetve feljártam a MIÉP gyűléseire. Itt értek az első elgondolkodtató impressziók. A tömegnek lelke, a tömeggyűlések rendezésének íratlan és írott szabályai vannak. [Vélné az ember, ha valaki antiszemitának vallja magát, az legalább elolvassa és megszívleli mindazt amit Hitler e témáról a Mein Kampf-ban, avagy Rauschnig a danzigi szenátus elnöke "Hitler bizalmasa voltam" című könyvében ír.]

Jelen voltam azon az október 23-i "nagyrendezvényen", amely előtt Csurka beharangozta a rádió és a televízió elfoglalását. Én kapiskáltam valamit az ilyesféle akciókról, minthogy ott voltam 1956-ban a Rádió ostrománál. [Csak azért nem lőttem mert menyasszonyom részint a könnygáztól, részint a félelemtől sírva - ríva elráncigált a tetthelyről.] Igaz, ostrom tényleg nem lett. Kicsi híja viszont, hogy a Kempinsky falai nem omlottak le, jerikói mintára, a csurkai dörgedelmek hangerejétől.

Én viszont most egy másik "nagyrendezvény" élményeit próbálom visszaidézni. Emlékszem, a meeting déltájban kezdődött. A menet valahonnan a francból az Erzsébet Híd környékéröl indult. A "talpasok" között egy csomó busszal, vonattal érkezett öreg vidéki stációzott a Kossuth térig. Én kihagytam a menetgyakorlatot. Egyenest' a térre mentem. Az obligát kétórás Csurka-duma ott is megvolt. A beszéd jól volt felépítve [Aczél iskola], de semmi konkrétumot nem tartalmazott arranézve, hogy voltaképp miért is jöttünk össze. Elég az hozzá, hogy unatkozni kezdtem és olyankor mindig éhes leszek és rámjön a pisálás is. Igy lett most is, meg fáztam is. Mi tűrés - tagadás: dezertáltam! A szállásom felé baktatva jött rám a már említett szorongató érzés mellett az empátia azok iránt, akik nem szökhettek, mert meg kellett várniuk a buszt, vagy a vonatot. Aztán meg bumlizhattak hazáig. Ekkor fogalmaztam meg magamban a csurkai politizálás antitézisét: Csurka untatja és fárasztja gyanútlan híveit. Ergo a hitleri normatívákhoz képest nem "jó", sőt nem "valódi" antiszemita! Olyan pancser [?] akire pontosan illeszthetők az alábbi veretes sorok. "A tömeg csak akkor gyúrható, ha előbb fanatizálták. Az ernyedt és alaktalan tömeg minden rendű és rangú politikai közösség legnagyobb veszedelme. [...] Az az államférfi, aki nem lép közbe nyomban, mihelyt azt látja,hogy a tömeg ernyedtségbe süpped, megérdemli, hogy bíróság elé állítsák." Kétségtelen, hogy Csurka ernyedtségbe süppesztette híveit. Butaságból tette, vagy rendelésre? Ezen lehet, de kell is elmélkedni. Engem rosszhiszeműsége felől egy keresztlevél győzött meg. Horn Gyula keresztlevele, amelyet a Magyar Fórum facsimilében közölt egy "leleplezés" bizonyítékaként: a Gyula egyik felmenője "izr." vallású volt! Az ilyesmikre mondotta volt Talleyrand: "több mint bűn, hiba!" Mert kit kompromittált Csurka ezzel a disznósággal? Önmagát? Ő rég párbaj és kompromittálás-képtelen. Táborát és a táboron kivűli becsületes, nem antiszemita [!] jobboldalt kompromittálta, jól tudván, hogy a zsidó védelmi szervezetek hisztérikus általánosításba csapnak minde szíre - szóra és rohannak egyenest az Amerikai Kongresszusig.

Ellenvetheti valaki, hogy Csurka egy, sőt két antiszemita lapot üzemeltet. Ebben szinte hetente olvasható felhívás a szoclib. kormány erőszakos megdöntésére. Mást becsuknának ezért. Csurkát nem
! Ő az a pásztorfiú, akivel állandóan farkast kiabáltatnak, hogy a népek biztos legyintsenek, mikor tényleg jön a farkas? Tudjuk, persze hogyne tudnánk, hogyne vallanánk, hogy a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" című írás közönséges hamisítvány! Igy nyilván a véletlen műve, hogy az alábbi sorok ide passzolni látszanak.

"Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni. Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz. A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket. A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat." [12. Jegyzőkönyv.]

E megfelelés nyilván látszólagos. Ha nem az lenne, azt mondhatnók, nálunk az antiszemitizmus is domesztikálva [háziasítva] van. Ahogy a multban egy királyi, vagy fejedelmi udvar, sőt egy rangosabb nemesi kúria is elképzel hetetlen volt házi zsidó nélkűl [L. Feutchwanger "Jud Süss".], akként elképzelhetetlen, hogy demokráciánk palettája oly tágas, hogy egy kis antiszemitizmus is elfér rajta? A fene tudja! Meg aztán itt van ez a lakásügy. Ha igaz, hogy a kedves papa a Szálasi puccs után a VKF VI. ügyosztályának dolgozója volt, akkor Csurka echte osztály- idegennek minősült még akkor is, amikor a kötélre váró zsidó [!] Angyal István lakásába kiutalás alapján beköltözött. Hogy a fenébe van ez az egész?

Raszputyin/Raszkolnyikov: monnyon má' valamit!

2003.10.26.

Sz. Gy.