Bandaháború ?

 

M iről beszél tulajdonképp lovag Lánc'elot ?

 


Ha valaki egyszerre nyolc ügyvédet futtat óhatatlan hogy legalább egynek eszébe ne jusson a viktimológia, ami "áldozattant" jelent és azt kutatja : mi hajlamosit egyeseket arra, hogy büncselekmény áldozatává váljanak. Tasnádi Péter azt állitja, hogy ártatlan és tulajdonképp Pintér Sándor ex-országos rendőrfőkapitány; ex-Preventiv Security Rt. részvényes [?], ügyvezető [?] bosszujának áldozata mert ellenszegült a részvénytársaságnak mikor az kinyujtotta a mancsát józsefvárosi piac felé.

Belügyminiszterünk szokása szerint könnyedén veszi az ügyet, kijelentvén : nem vitatkozik egy büntető eljárás alatt álló személlyel.

A papirforma szerint Tasnádi alaptalanul vádaskodik és okkal feltételezhető hogy a végén makulátlan belügymi niszterünk [erkölcsi] tőkéje tovább gyarapszik - mint például az olajbizottság bezárása után. Ez igy is van rendjén, elvégre jogállamban élünk, vagy nem ?

A piacok birtoklásáért folytatott küzdelem nem tréfadolog ! A kriminológia tanitása szerint bandaháboruvá fajulhat. Az ilyenfajta háboruskodás szükségszerü fejezete a bünözés fejlődéstörténetének.

Gondoljunk csak jelenlegi nagy példaképünkre az Egyesült Államokra. Ott a szesztilalom körül kezdődött a piacok [szesz, szex, szerencsejáték, kábitószer és felsorolhatatlanul sok egyéb] kialakulása és szinte egyidejüleg az ellenőrzésük megszerzéséért folytatott gengszterháboru.

Különösen tanulságos de nem egyedi Al Capone históriája és ebből az az eset mikor Al egy rivális bandával egyeztető tárgyalást kezdeményzett egy elhagyott garázsban. A randevu szinhelyére azonban nem a várt tárgyalófél fekete Fordjai, hanem rendőrkocsik gördültek be egyenruhás "rendőrökkel" és letartóztatták az egész társaságot. Azok
hagyták magukat. Két okból. Az egyik hogy rendőr megölése rendőrbosszut eredményez, azaz biztos halált jelent az elkövetőnek. A másik hogy ugyanazok a rendőrök sokkal megértőbbek a jólfizetett, jólfizető ügyvédek "jogi érveivel", mint védenceik netáni tettleges ellenszegülésével szemben.

A fatális tévedés hamar kiderült. A "rendőrök" Al emberei voltak. Kerepelni kezdtek a géppisztolyok, hullákkal telt meg a garázs és megoldódott a piaci felügyelet problémája is. [Csökevényes formában nálunk is voltak ilyesfajta jelenségek. Ezek gyérülését rosszindulatu kombinátorok minden alap nélkül Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezésével próbálták összefüggésbe hozni. Persze felsültek vele.]

A jelenlegi helyzet ugyszólván ideálisnak mondható. A bünözés egyetlen évben tizenöt százalékkal csökkent. Ha igy haladunk még hat és fél év és kitehetjük a táblát "tiszta udvar, rendes ház".

Aztán halljuk, olvassuk [bár nem látjuk] hogy gengszterbandákat
"kiszoritanak" valahonnan valahová. Kiváncsi lennék hogy megy egy ilyen kiszoritósdi és milyen jogszabályok alkalmazásával történik. Persze tudom, a kijelentés külföldi gengszterbandákra utalt. Tekintettel azonban a tiszteletreméltó társaságok asszimilációs, ill. integrációs hajlandóságára olyan fából vaskarikának tünik az egész.

Nota bene, ha valaki magától kimegy könnyebb vissza nem engedni, mint "kiszoritani". Tasnádi külföldön volt. Nem lehetett volna [mobilon] megsugni neki maradj kint pupák mert itthon lecsuknak ? De ha már mindenáron hazajött, nem lehetett volna őt is "kiszoritani" hiszen ez a metódus a jelek szerint holtbiztos, gyors, diszkrét és
olcsó !

Ja még valami. A legendás Alt végülis nem a rendőrök "szoritották ki" hanem az
adóhivatal amely vagy ügyesebb, vagy kevésbé korrupt volt mint a rendőrség. Ebből az is következik, szerfölött üdvös ha e hivatalok saját hivatásuk magaslatain állnak vagy ülnek és ha e magaslatok nem esnek tul közel egymáshoz. Alább kifejtem, miért gondolom ezt.

Tasnádi implicite nem kevesebbet állit, minthogy cégei kiszoritását, tönkretételét nem a bandaharc szokásos módszereivel, hanem a hatósági bünüldözés teljes kelléktárának bevetésével próbálja abszolválni az Orbán/Pintér rezsim !

Igy most két eset lehetséges : Tasnádi igazat mond vagy hamisan vádaskodik. Jóllehet az utóbbi valószinübb mégis kuruc kedve támad az embernek, hogy végiggondolja az első variációt is ; mérlegelve persze hogy hány személyiségi jogi és rágalmazási pert akasztanak a nyakába ha gondolatait másokkal is megosztja.

Tasnádi ide - Tasnádi oda tőle függetlenül sem stimmel valami ebben az egész ügyben.

Mindenekelőtt : hogy állunk "piacainkkal" ?

Kábitószer. A sajtó-szalmán kérőzve csak az ötlik fel hogy valami slendriánság folytán a "szabványosnál" töményebb heroin került a hálózatba és a vénákba. Igy a sima belövéstől egymás után aranylövést kapnak a polgári szebb jövő letéteményesei. Annyi.

Szexpiac. Manapság alighanem több hajadont ragadnak vagy csábitanak el szexrabszolgának mint a mongol hordák ill. a török hadak vendégjárása idején. És mit tudunk a XXI. század rabszolgapiacairól ? Annyit amennyit egy két szökevény leányzó elzokog valamelyik rendőrőrszobán.

Fegyverpiac. Mint olvasható külföldről jönnek hozzánk az [augias] istállót takaritani.

Olaj. Erre egy szót is kár vesztegetni. Az olajbizottság szavatossági ideje lejárt. Legendás elnöke mostanság uj foglalatosságot üz : a Torgyántól kapott bunkóval csapkodja fejbe a renitens párttestvéreket. Az olajügyi jelentést a kormányfő ur volt szives elkésziteni az olajbizottság helyett. A végkövetkeztetés megnyugtató. A jogalkotásnál volt egy két lapszus, de már helyrerázódott a dolog. És ehhez a kormányfő ur megkapta a legfőbb jóváhagyást : a sajtó beleegyezőleges hallgatását. Beállt a fülsiketitő olajcsend. [Gondolom Kóródi Mária kisasszony is alighanem más témákhoz köszörüli azóta a nyelvét.]

A sor folytatható lenne a Postabankkal, CW-bankkal de fölösleges.

Viszont az a vád, hogy Tasnádi bünszervezetet hozott létre és irányitotta azt, nem semmi ! Beismerést jelent ! Végre nekünk is van már igazi [echte] maffiánk. Nem olaj, csak olyan Tasnádi-féle. Tetszenek tudni, mit jelent ez ? Nem kevesebbet minthogy Tasnádi az állami szervekben rendelkezik befolyásos kapcsolatokkal ! Hogy honnan veszem ezt a "marhaságot" ? Nem mástól mint
Györgyi Kálmántól aki az olajügyek kapcsán igy nyilatkozott a Hajdu Bihari Naplónak. "Szerintem a maffiabünözést az olyan bünelkövetés megjelölésére kellene alkalmazni, amikor a bünözők az állami szervekben rendelkeznek befolyásos kapcsolatokkal. Az olajügyekben ez nem volt megállapitható."

Hát persze speciel ott nem, emitt Tasnádinál bezzeg ...

De akkor - kérdem - ki Tasnádi felső kapcsolata [?] mert erről ha nem tévedek a vádiratban egy szó sem esik. A kérdés csak látszólag abszurd. A maffiabünözés és az állam erkölcsi integritása között szoros összefüggést tételez fel
Ramsey Clark az Egyesült Államok volt igazságügyminisztere is, aki "Bünözés Amerikában" cimü könyvében ilyeneket ir : "... Szervezett bünözés csak ott létezhet, ahol az igazságszolgáltatási szervek legalábbis megtürik, s bizonyos fokig alighanem korrumpálódtak is. ... Erkölcsi lazaság keletkezik, mert maga a rendszer nem feddhetetlen többé."

Történeti-jogtörténeti példák bizonyitják támadnak hősök, akik saját életük kockáztatása árán is felvállalják a szükségképpen
kétfrontos [!] harcot. Térben és időben közeli példa az olasz bünüldözők "tiszta kezek" mozgalma. E hősök behatoltak a bünözés belső szféráiba és sikerült annak egységét megbontva tanukat toborozni a bűnözők közül a bűnözők ellen [pentitok]. És mi sült ki az egészből ? A "keresztény"-demokrata miniszterelnököt Andreottit kellett és lehetett [!] pincebörtönbe csukni maffiakapcsolatai miatt.

Hunniában is valami ilyesféle készül ? Meglehet, de bizonyos előzmények nem erre mutatnak.

Én persze óvakodnék "szervezett felvilágról" vagy pláne arról elmélkedni, hogy ez és a "szervezett alvilág" egymás reciprokjai lennének mint a fény meg az árnyék.

Mindenesetre elgondolkodtat 1998-tól datálható közelmultunk néhány epizódja.

A [korlátozatlan] hatalomgyakorlásnak vitán felüli alfája és omegája hogy a kulcspoziciókban olyanok üljenek, akik valamilyen értelemben "közeliek". E kulcspoziciók a belügyi, pénzügyi és adóügyi igazgatás valamint egy apró kis fogaskerék ami ezt a hármat bizonyos akcióknál együttforgatja : az adórendőrség.

Persze egy jól müködő szisztémát nem könnyü összehozni.

Azt, hogy az induláskor a pénzügyi és adóügyi igazgatás kulcsemberei mennyiben voltak kiválóak és közeliek - tudjuk. A pénzügyesből bankügyes lett és már első megnyilatkozásaival fényesen bizonyitotta alkalmasságát kijelentvén CW. Bank ügy voltaképp nincs. [Igy is lehet mondani.] Simicska megsértődött. Érzékeny lelkülete nem állta a vegzaturát. Átkozódva távozott. Az aranyos Pelikán pünkösdi királysága oly rövid volt hogy alkalmasint még ma sincs tisztában az aranypiaci szabályokkal.

A rendszer persze nélkülük és utánuk is müködik.

Tasnádi vádjaihoz visszatérve az viszont nem igazán érthető mitől kiváló és kihez-mihez "közeli" a belügyminiszter ?

Mint országos rendőrfőkapitányt a szoclib kormány valamiért [ma sem tudjuk miért] elcsapta. A
Preventiv Security Rt.-ben nyert posztgraduális képzés egymagában is jó ajánlólevél lehetett a belügyminiszteri székhez és a kinevezés előtti megmérettetéskor a még folyamatban lévő büntető eljárás sem jelentett akadályt. [Jut eszembe. Megboldogult főügyész koromban egy könyvelő szimpla magánokirathamisitását szerettem volna elkenni, hogy a rendőrség által felfujt ügy ne kompromittáljon egy nagytekintélyü orvosi intézményt. Saját hatáskörben ezt nem mertem, ezért ügyészi életemben először és utoljára "elvi állásfoglalást" kértem Fábián urtól a legfőbb ügyész minapi helyettesétől. Az eredmény másféloldalas kioktatás lett arról, hogy nagyon téved az a főügyész aki azt hiszi, hogy a magánokirathamisitás bagatellizálható büncselekmény, stb., stb.]

Feltünő volt az is, hogy az olajbizottság jóformán meg sem kezdte müködését amikor a kormányfő ur a sajtóban megjelent nyilatkozata szerint "leüzent" a honatyáknak : ő jól megnézte emberét a kinevezés előtt, igy aki simfelni próbálja nyilván nem mond majd igazat.

Vátesznek bizonyult mint annyi más esetben, mert -mit tesz isten- az illető a vizsgálat leggyakrabban emlegetett személyiségévé vált. Persze ez mit sem ártott neki. Az olajbizottságot csukták be ... [Lásd fent.]

Ezzel hát megvolnánk. De most itt ez a Tasnádi. Olyasmiket emleget, hogy cégeinek ügyfeleit a rendőrség megfenyegette, ha nem számolják fel kapcsolataikat - adóvizsgálatokra számithatnak. Ez nyomós érv, hiszen Palotás Jánost kivéve kevesen szerencsések az ilyesfajta megpróbáltatások idején.

Történelmi pillanatokat élünk. Örömmel jelenthetjük Európának a világnak "habemus maffiam" [van maffiánk]. Ez az adófizetőknek eddig mintegy félmilliárdba került, ha Szikinger fővédőnek hinni lehet. Persze az állam csak megelőlegezi a költségeket. A czechet természetesen Tasnádinak kell állnia ha elmeszelik, ami egyáltalán nem valószinütlen. Sőt jó lenne ha ez minél előbb bekövetkezne mert életmentő mütétekre nem jut az amugy szükös költségvetésből. Ezt Tasnádinak is tudni illene és ha lenne benne némi szociális érzékenység nem vádaskodna hanem bedobná a törölközőt és zsebbe nyulna. Dehát nem vagyunk egyformák.

Minden esély a törvény és a rend, azaz a belügyminiszter oldalán van. Többszáz [vagy csak többtucat (?)] géppisztoly szegeződik, azám de kire ? Miért a hadiállapot a biróságon és körülötte ? [Istenem de szép idők voltak amikor Svejket a derék közkatonát egyszál szuronyos puska kisérte a messzi árestomba. Azt is hol Svejk, hol az őr cipelte attól függően, hogy az alkohol kiszámithatatlan hatása melyiküket gyöngitette jobban. Mégis rendben megérkeztek rendeltetési helyükre. Meg is bukott a monarchia. Ilyen hibákba mi viszont nem esünk bele. Milyen jól látta és mondta Mao, hogy a hatalom a puskacsőből ered.] De mi a helyzet jogállamunkban ? Maffiatámadástól tart a vezetőség ? Vagy csupán erődemonstrációról van szó ? Ha igen, kiknek kell és mihez tanulságot meriteni a sötéten tátongó csőtorkolatokból ? Ugy tünik a fegyverek sokunkra néznek ... Aztán az sem kizárt hogy a birákra is hatással lehet az előadás, amit nem ők rendeznek.

A tárgyalás/mérkőzés igy nem sportszerü. A fegyvercsövek egyfelől, a bilincsek másfelől nem a legmegfelelőbb kellékek a kontradiktórius eljáráshoz. A római aréna történetéből tudjuk a császárok szeszélye olykor adott némi esélyt a halálbamenőknek.
Ennek az egésznek az optikáját nagyban javitaná ha az ügyészek nem elleneznék, a birák pedig teljesitenék Tasnádi egyetlen-utolsó kivánságát : állitsák biróság elé Pintér Sándort is [persze csak tanuként] és ők ketten a lovagiasság és a perrend [kontradikció] szabályai szerint megbeszélhessék ügyüket a nyilvánosság előtt.

Végszó. A demokrácia alfája és omegája, hogy
mindenkinek ki kelljen mennie a napra eldöntendő van e vaj a fején. Tasnádi már ott áll ...

Debrecen, 2001.május 1.

Szeszák Gyula.