A kapitalista diktatúra természetrajza.

      
A Lelkiismeret ’88 által 2003. december 1-napjára tervezett tüntetés betiltása. 

A csoport a „Medgyessy – Nastase koccintás” évfordulóját akarván „megünnepelni” felvonulást tervez a BAH csomópont környékére. Történetesen errefelé lakik a miniszterelnök is. 

A Magyarországon is hatályos törvénynek minősülő nemzetközi jogszabályok, ill. egyezmények szerint a békés tüntetésekhez nem szükségeltetik a rendőrség engedélye. A Lelkiismeret ’88 Csoport elnöke Kocsis Imre az őt jellemző lelkiismeretesség által vezéreltetve mégis engedélyért folyamodott a „Vasprefektushoz”, aki a demonstrációt megtiltotta. A Csoport emiatt a Fővárosi Bírósághoz fordult, kérelmezve a tiltás feloldását. Ezen túl nyílt levélben fordult a Vasprefektushoz, alaposan leszedve róla a keresztvizet. A Bíróság a kérelmet elutasította. Az Egyesület elnöke ezt követően bejelentette, a tüntetést megtartják. Ma [2003.11.29] a Vasprefektus a Napkelte műsorában a mindig mindenütt jelenlevő Verebes helyeslő bólogatása mellett, közismert lebilincselő mosolyát bedobva, ragyogó fogsorát villogtatva, tudtul adta urbi et orbi, hogy ez esetben a rendőrség a tüntetést „a törvény alapján” feloszlatja.  [Ezt magyarul úgy kell érteni, hogy a robotzsaruk nekirontanak a tömegnek és ütnek - rúgnak, nőt férfit, öreget, gyereket, egészségeset, beteget. Egyesek kezét hátracsavarják, összebilicselik és zsuppkocsiba vágják őket a „nulla tolerancia” (Gergényi patent) elve és módszertana alapján.]

Napóleon mondta
: „a jó Alkotmány rövid és homályos”. Úgy vélem ez az aranyszabály fokozottan érvényes a törvé nyekre is. A Csoportnak az 1989 évi III. sz. törvénnyel gyűlt, gyűlik  meg a baja. Az alábbi értekezés voltaképp nem külön - külön a  törvényről, annak alkotóiról és szolgáiról: a rendőrökről, a bírákról, a sajtómunkásokról, hanem a rendszerről szól, amelyben mindenki eljátssza undorító szerepét önként és dalolva, pénzét Harpagon-ként morzsolgatva, vagy lelkiismeretével küszködve és magát képzeletben szembeköpve. A kapitalista zsarnokságról van tehát szó, amely miben sem különbözik az „egyéb" zsarnokságoktól. Azaz...
 

                                                                               "Hol zsarnokság van,
                                                                                 ott zsarnokság van
                                                                             nemcsak a füst-sötéten
                                                                              lobogó vádbeszédben,
                                                                              nemcsak a bíró hûvös
                                                                                 ítéletében: bûnös!
                                                                           nemcsak a könyvsorokban
                                                                               szögesdrótnál jobban
                                                                                 butító szólamokban;
                                                                          
templom, parlament, kínpad:
                                                                            megannyi színpad;az van
                                                                               e bilincs-unalomban,
                                                                          s mert minden célban ott van,
                                                                               ott van a holnapodban,
                                                                                  gondolatodban,
                                                                 minden mozdulatodban;eszmélnél,
                                                                                     de eszme
                                                                            csak övé jut eszedbe,
                                                                         néznél, de csak azt látod,
                                                                             mit õ eléd varázsolt,
                                                                             hol zsarnokság van,
                                                                       mindenki szem a láncban;

[
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról. Részletek.]

Kezdjük tehát „a törvénnyel”, amely ekképpen szól.

1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.

2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.

8. § (1) Ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja. [1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról]

Arról viszont a törvény semmit sem szól, mit kell a közlekedés rendjének aránytalan sérelme alatt érteni.
A jogalkal mazó  számára tehát szabad a gazda. Úgy forgatja, ahogy akarja. 

Említsünk egy példát, úgy világosabb lesz. A Luftwafféban számos zsidó harci pilóta szolgált, kiválóan. Sokan magas kitüntetéseket is kaptak. A Gestapo [természetesen] kiszagolta a dolgot és maga Himmler érdeklődött Göringnél, tud e erről? Ismeri e a törvényt, hogy zsidók a légierőnél szolgálatot nem teljesíthetnek. Göring előzékenyen válaszolt, tud a dologról, ám mint birodalmi marsall ő határozza meg ki zsidó, ki nem zsidó „Ehhez képest” a Luftwaffénál zsidók nincsenek, slussz. De tovább megyek. Hitler olyannyira hálás volt a szintetikus benzin feltalálójának, hogy „führer befehl” keretében árjának nyilvánította, kiemelve őt a „vér tisztátalanságának mocsarából”. 

Ez ilyen egyszerű! De térjünk vissza a törvényhez és a derék Vasprefektushoz.  

A fránya szöveg: „a közlekedés rendjének aránytalan sérelme” pejoratív [rosszalló] tartalmat nem hordoz. Emellett [hivatalos értelmezés hiányában] teljességgel értelmetlen is. A logikai egység érdekében ugyanis léteznie kell „arányos sérelemnek is”. Az aránytalan sérelem ehhez képest mennyiségi eltérés. Olyan eltérés, amely pl. a marxista dialektika szerint a mennyiségi változások folyamán átcsap a minőségi változás kategóriájába. Vagyis „azon” innen az embert a rendőr eltűri az utcán, azon túl pedig fejbe vágja, vagy vesén döfi a gumibottal, stb. Ez az elválasztó vonal viszont láthatatlan, azt a Vasprefektus úr esetenként jelöli ki. 

A „jogos” gumibothasználat tényéből visszafelé következtetve az aránytalan sérelemnek mégiscsak van pejoratív tartalma, de vajon mi lehet az? A Vasprefektus úr nem mondja, tehát találgatásra vagyunk utalva. Pláne ha szerbe számba vesszük, hogy a jó úr milyen rendezvényeket engedélyezett, ill. tiltott meg eddig. Ha [tetten érhető] jogértelmezési ill. jogalkalmazási tevékenységét egy pont térbeli mozgása formájában egy koordináta rendszerre felvisszük, úgy egy cikcakkos vonalat kapunk, olyat amelynél az amplitúdók képe törvényszerűséget mutat. Ennek persze semmi köze a Vasprefektus úr által számtalanszor emlegetett „törvényhez”. Tendenciáról, tendenciózus – magyarán szólva részrehajló –„jogszolgáltatásról” van szó. Ha úgy tetszik a közhatalmi jogosítványok törvénytelen felhasználásáról. 

Ha „aránytalan sérelem” valósul meg, alanynak is kell lennie, aki a sérelmet elszenvedi. Sérelmet pedig az szenved, akit valamely jogának gyakorlásában korlátoznak. 

Az alany a közutat használó állampolgár. A jog pedig a közút rendeltetésszerű használatának joga. A „rendeltetésszerűség” lényeges elem, hisz a közút használatára fokozottan érvényes az a szabály, hogy az egyén szabadságának korlátja a mások szabadsága [biztonsága]. Ezért nem mehet át a gyalogos a zebrán, ha a lámpa az ő számára pirosat, a járműforgalom számára pedig zöldet mutat.  

Nota bene! A közút rendeltetésszerű használatához még egy elem kapcsolódik. Az állampolgárok közúthasználata nem csorbíthatja azok jogait sem, akik a közút „hatósugarában” laknak, dolgoznak, stb. Ilyen jog pl. a csendhez, különösen az éjszakai csendhez való jog. Régen az erre vonatkozó szabályt „csendrendeletnek” hívták mindközönségesen. És kinek kell elsősorban ügyelni a csendre? Hát a Vasprefektusnak, a Főváros rendfelelősének és csendfelelősének.  

Aztán itt van még az utca tisztaságához való jog. Itt persze nem csupán a kutyaszarra kell gondolni.

A „jogsérelem” valamely jogellenes magatartás eredménye, következménye. A jogsértés az állampolgárok életét, egészségét, testi épségét sértheti, vagy veszélyeztetheti. A jogsértés vagyoni károsodást idézhet elő. A jogalkalmazó köteles számot vetni azzal is, hogy a jogsérelmet az alany szubjektíve hogyan éli meg. Például ha valamely jogsértő magatartás felháborodást, megbotránkozást, vagy riadalmat kelt garázdaságnak minősül. 

Leszögezhetjük, a szabad közlekedésében jogtalanul akadályozott állampolgár a sérelmet nehezen viseli, fizikailag és pszichikailag is.  

És most lássuk a „jogeseteket”. 

A közlekedés rendje aránytalan sérelmének eklatáns példája volt az emlékezetes taxisblokád, amelyet egyesek vélekedése szerint a szadeszesek szerveztek és vezényeltek. Persze senkinek sem esett baja, mert a jóságos Göncz apó megsajnálta a szegény taxis gengsztereket és közkegyelemben részesítette az egész bűnbandát. Persze kinek állt feljebb? A bűnszervezőknek! Vasprefektusi állás akkor még nem volt. Így kit kezdtek jobb híján izélgetni? A veszprémi biciklis ügyvédből belügyminiszterré avanzsált Horváth Balázst. És miért? Mert állítólag „fontolgatta”, hogy a tüntetők ellen hatalmi erőszakot alkalmaz. 

A Lelkiismeret ’88 Csoport ez év júliusában tüntetést rendezett az Erzsébet Híd járdáján. Tőlük a Vasprefektus úr annyira féltette a közúti közlekedés rendjét, hogy magas vasrácsokat állíttatott fel. Ott túl a rácson sorfalat álltak pisztollyal, gumibottal, patentbilinccsel, gázálarccal [!] felszerelt fogdmegjei. A vízágyús, könnygázszórós „harckocsik” a hídfőknél parkoltak parancsra várva. Nem hiányoztak a zsuppkocsik sem. Említendő, hogy ezúttal [is] tisztességes, magyarérzelmű magyar állampolgárok, kezükben nemzeti zászlókkal, a Himnuszt énekelve játszották a közellenség szerepét.

Aztán következett a krisna tudatú hívők [egy nemzetidegen kényszerűen megtűrt szekta] parádéja a cifra kocsin vonszolt bálvánnyal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Az idegen szép, mondják. Így vélekedhetett a Vasprefektus úr is, mert mit tesz isten, elzárta a Lánhidat hosszában és keresztben a közúti forgalom elől. Tette ezt olyan időben, amikor sok ezer gépkocsi igyekszik pestről budára és vice - versa. Köztudott, hogy nyári időben a várakozni kényszerülő gépkocsik utasai súlyos pszichikai és fizikai terhelésnek vannak kitéve. Közöttük különösen a gyermekek, öregek, betegek. [Én magam is szenvedő - dühöngő alanya voltam néhány évvel korábban egy hasonló parádénak, amely épp az Erzsébet Hidon kelt át és tanúsíthatom: velem együtt sok ezren szidták azt az akkori marhát, aki a felvonulást a Balatonra irányúló csúcsforgalmi időben engedélyezte.] Nem tudom, hogy az idén a „szakértők” e rendezvény engedélyezése előtt milyen forgalmi adatokat tártak a Vasprefektus úr elé. Tény, hogy ebben nem látta fennforogni a közlekedés rendjének aránytalan sérelmét. Fennforgás hiányában a vonulást nem tiltotta be, sőt mint említve volt lezáratta az egész hidat, mert ezt írta elő számára a törvény. Tiszta sor, nemde?

Aztán jött az Andrássy úti kendermagos „fesztivál”! A már idűlt és leendő drogosokat nyilván zavarta volna az közút forgalma. A Vasprefektus úr tehát lezáratta az egész Andrássy utat.

Csak most jövök rá
:
a közlekedés rendjének aránytalan sérelme szóba se jöhet, ha közúti közlekedés sincs. Az újkori bacchanália népsége zavartalanul vonulhatott gépjárművekkel, gyalogszerrel a Hősök Terére vezető úton a dübörgő techno zene hangjai mellett pörögve, ugrabugrálva, kornyikálva visítozva. A „rendezvény” több mint huszonnégy órán át zajlott, ha beszámítjuk azt az időt is, amíg a Főváros költségén a több tonna „ünnepi szemetet” el nem takarították.

Még egy pár szót a melegekről. „Természetesen” őket is megillette a büszke parádézás, magakelletés joga a Főváros forgalmas útvonalán. És persze megint útlezárás és különösen hatalmas véderő felvonultatása, nehogy megdádázza valaki a fiúkákat játszó fiúkákat és leánykákat játszó fiúkákat, hisz ezek személyesítik meg a „homo ludens” eszményét.

[A homo sapiensekre a Vasprefektus úr láthatólag keveset ad. Igaza is van, hisz ez egy kihalásra ítélt species az élőlények között.]


* * *

Az elején jeleztem, a történet nem a Vasprefektusról fog szólni. Hát voltaképp nem is őróla szól. Ő csak egy egyszerű zsaru, aki tartóinak intését lesi. Voltaképp egy gumibot, amivel [akivel] vagy ütik a nemzetieket, vagy elirányítják a közúti forgalmat a sárgatunikások, a drogvigécek és a hátulról döfködők útjából. 

A nemzetrontásnak, mint kollektív folyatólagos bűncselekménynek a gumibot nem alanya, csak tárgya. A tettes a hatalom, amely a nemzetet fenyegeti vele. 

Nos a Csoport úgy döntött, a tilalom ellenére is ragaszkodik a nemzetközi jogi garanciákon alapuló tüntetési joghoz. 

Mi lesz hétfőn? 

2003.11.29. 

Sz. Gy.